2018.06.27.

Beszélgetés Tóth András Istvánnal, a gáz- és villamos energia beszerzési terület vezetőjével

Egy rendkívül gyorsan változó iparág komoly felelősségekkel terhelt szegmensében dolgozik Tóth András István, aki szerint nem az iskolákban megszerzett képesítés és papír az, ami döntő lehet egy pályakezdő elhelyezkedésében. Szerinte az előrelépés egyik fő záloga a kíváncsiság, és a fiatal munkavállalónál az sem hátrány, ha a nyitottság mellett jól gondolkodnak, és könnyen be tudnak illeszkedni egy vállalat kultúrájába és sokszínű csapatába. Az E.ON gáz- és villamos energia beszerzési szakterületének vezetőjével saját karrierjéről és a fiatalok előrejutási lehetőségeiről beszélgettünk.

Mi az első emléked az E.ON-ról?

Korábban egy tanácsadó cégnél dolgoztam, és ott kerültem először szakmai kapcsolatba az E.ON-nal, mint beszállító partner. De van még egy korábbi emlékem is: zalaegerszegi vagyok, és amikor hazajártam, akkor még az E.ON támogatta a helyi labdarúgó csapatot, ami ebben az időben lett bajnok. Mindig az volt a benyomásom a vállalatról, hogy ez egy jó cég, olyan értelemben, hogy biztosan jó lehet itt dolgozni. Az E.ON mint megrendelő mindig tudta, hogy mit akar, meg tudta fogalmazni, hogy mire van szüksége.

Milyen végzettséggel pályáztál hozzánk?

Közgazdász vagyok, a diplomát a Budapesti Corvinus Egyetemen szereztem, és van egy másik közgazdász diplomám a Közép-európai Egyetemről is.

Hogyan kezdted meg az E.ON-nál a munkát, és hogyan alakult a további pályád?

Portfoliógazdálkodási területi referens lettem, majd 2010-ben elindult egy kis változás nálunk, és távozott egy szakreferens kolléga, később pedig egy osztályvezető is, így 2011 márciusában szakreferens lettem, 2012 márciusában pedig megbízott osztályvezető, amit a következő év nyarán véglegesítettünk is. Mivel ez már egy grade-elt pozíció volt, ezért kellett hozzá egy globális AC-, majd 2014 márciusában elment az energiabeszerzési kapcsolatok terület vezetője, és az ügyvezetőnk úgy döntött, hogy a két csapatot vigyem együtt tovább. 2015-ben pedig összevonták a gáz- és villamos energia beszerzési szakterületeket, és ettől kezdve hozzám tartozik már a gáz oldal is.

Ez hat év alatt történt, ami még jól belátható és tervezhető időtáv egy ember életében.  Ez alatt te gyakorlatilag folyamatosan haladtál előre. Minek köszönhető szerinted? Meglátták a vezetők a lehetőséged benned, és részt vettél különféle programokban?

Igen, többféle programban is részt vettem. Az első a Projektvezetői Karrier Út elnevezésű program volt ezek között, és kereszt-funkcionális folyamatgazdaként is nagyon sok képzésen részt vettem, majd amikor megbízott osztályvezető lettem, bekerültem egy vezetői utódprogramba is. Azt hiszem, valaki tudatosan számolt velem, és az én példámból látszik az is, hogy ha az E.ON lát valakiben fantáziát, lehetőséget, akkor energiát is fordít arra, hogy végigvezesse a munkatársait ezen a fejlődési úton. Azt is érzékeltem, hogy kaptam lehetőséget arra, hogy fejlődjek, és sokszor még szabad kezet is adtak, hogy eldöntsem, milyen tréninget válasszak magamnak.

Milyen értéket találhatnak az E.ON-nál az új munkatársak vagy a pályakezdő fiatalok?

Ha most idejön egy új kolléga, azt látja, hogy a munkánkban profizmus van, megyünk előre, és ha kapunk egy feladatot, nem ijedünk meg, hanem megpróbáljuk elvégezni, és ha problémát látunk, nem azt nézzük, hogy hogyan tegyünk mellé még két másikat, hanem megoldjuk. A csapat maga is nagyon jó hangulatú, és jó légkörben dolgozik, sőt időnként még túlmotiváltak is, ezért sokszor kell új kihívásokat találni nekik, és egy idő után teret adni a további fejlődésre. Ezen kívül itt van egy cég, amely stabil hátteret ad, és ez manapság önmagában is komoly értéket jelent a munkavállalónak.

Sokat interjúztatsz, és bizonyára sok tapasztalatod van már pályakezdőkkel és a jelentkezőkkel is. Szerinted milyen az a munkatárs, akire szükség van ma az E.ON-nál, kit vár a cég ide?

A mi csapatunkban vegyesen dolgoznak mérnökök és közgazdászok, sőt még bölcsész is van nálunk, aki a HR-ről jött át. Vannak fiúk és lányok vegyesen a kollégák között, ahogy idősebek és fiatalabbak is – az átlag életkor 40 év alatt van egyébként. Ezért én egy állásinterjún nem azt nézem, hogy az előbbi szempontok szerint kinek mi a háttere, végzettsége, hanem mindig azt, hogy jól gondolkodik-e az illető, és nyitott-e. Ezen kívül számít a kémia is, vagyis jól tudok-e majd vele együtt dolgozni. Egy interjú ennek megállapítására általában nem elég, de a munkatársaim szerint eddig még jól választottam. Vannak közöttünk nagyszájúak, csendesek, érzelmesek és kemények, szóval emberileg is vegyes a csapat, és fontos, hogy egy ilyen csapatba szimpatikus ember kerüljön, ugyanakkor a sokszínűségünk miatt sokféle ember is beilleszthető közénk. Alapvetően nyitott csapat vagyunk.

A vezetőképzés terén hogy teljesít az E.ON? Mennyire ad lehetőséget pályakezdőknek, akik eleve azzal a célkitűzéssel érkeznek hozzánk, hogy vezetővé szeretnének válni?

Az E.ON ezen a téren jól teljesít, amit az is mutat, hogy nagyon sok kinevelt vezető van nálunk, több, mint amennyit a munkaerőpiacról közvetlenül felvett a cég. Ez szerintem nagy előnye a cégnek, hiszen akit mi magunk nevelünk, az jobban ismeri a vállalatot. Egyébként hátránya is lehetne ennek, például az, hogy a vezetői kör egysíkú lesz. Ettől a veszélytől egyébként a mi esetünkben nem tartok, mert a középvezető réteg és a felsővezetőink köre kellően sokszínű ahhoz, hogy hozzájáruljon az eredményességünkhöz.

A saját szakterületeden belül mennyire adottak a szakmai fejlődés lehetőségei?

Nálunk a fejlődés a munka velejárója, azt hiszem. Az én szakterületem esetében a nagy kihívást éppen az jelenti, hogy felveszünk egy munkakörbe egy kollégát, és az a munkakör két év alatt annyit fejlődik, hogy gyakorlatilag megváltozik. Egy évben több százmilliárd forintos beszerzési költségért felelünk, ezért itt egy kis hiba is nagy hiba lehet, és egy kis eredmény is nagy lehet. Éppen ezért állandóan jobbítanunk kell. Azt szoktam mondani, hogy nálunk dolgoznak közgazdászok és műszaki végzettségűek, de mindenki programozó, mert folyamatosan fejleszteni és fejlődni kell, keresni kell az új ötleteket, és mindig csavarni kell egyet a hatékonyságon, ami egyúttal a munkakörök állandó fejlesztésével, változásával is jár. Ezért aki nálunk dolgozik, az pár év alatt már magasabb színvonalon végzi ugyanazt a munkakört.

Lehetséges egyáltalán lépést tartani ezzel a gyors tempóval ma Magyarországon?

Úgy szoktam megfogalmazni, hogy az energetika innovációktól terhelt iparág, ami egyébként jó, mert nagyon izgalmas dolgok vannak születőben, néha viszont azt is érzem, hogy túl nagyot álmodunk. Az, hogy az ember ma kap egy diplomát, csak a kezdet, amivel szerzett néhány képességet, ha szerencsés, akkor ezek között olyanokat is, amiket használni fog, de ennyivel nem lehet megállni. Ezen túl sokat kell még tanulni az emberi oldalról is, például arról, hogyan tudjuk megtalálni a közös hangot, miként tudunk együttműködni.

Ha kedvet kaptál további információkat is olvasni az E.ON-os karrierlehetőségekkel kapcsolatban, kattints ide.