Hajnali rejtély: mi okozhatja azokat a nagyon bosszantó pillanatnyi zárlatokat?

2019.01.10.

 

Adott egy idestova évtizedek óta megoldatlan rejtély: mi okozza az E.ON áramhálózatának egyes részein előforduló kiugróan sok múló zárlatot? És adott egy elkötelezett kollégánk, aki megpróbált utánajárni ennek a rejtélynek. És hogy mire jutott? Sose gondolnád…

 

Képzeld csak el: egyedül vagy otthon, napfelkelte van. Nyugodtan alszol az ágyadban, amikor valaki hirtelen, nagy erővel meghúzza a hajadat! A mozdulat maga csupán egy másodperc törtrészéig tart, de a fájdalom jóval tovább velünk marad. A tettesnek nyoma sincs, ám az incidens a későbbiekben rendszeresen előfordul. A kényszerű és fölöttébb kellemetlen ébresztők egy idő után nyúzottá tesznek és a munkaképességedet is jelentősen rontják.

 

Katona Imre, a veszprémi áramhálózati üzemünk fejlesztési munkatársa szerint ezzel a hasonlattal lehet leginkább érzékeltetni azt, amit a 132 kV-os hálózat időről időre kénytelen elszenvedni. 

  

 

A pillanatnyi zárlatok többsége napfelkeltekor jelentkezik

 

„2011-ben lettem vonalgazda, akinek az az egyik fő feladata, hogy a hozzá tartozó a vezetékszakaszok hálózatfejlesztési és karbantartási munkáit koordinálja. Már az első munkanapomon múló zárlatot vettem észre a 132 kV-os hálózaton – fogalmaz Imre  – A szerelő kollégák szerint probléma már sok éve fennállt, és senki sem találta az okot. Engem hajtott a kíváncsiság, és meg akartam fejteni a rejtélyt. A helyszínen találtam is egy szálkisodródást. Ez akkora lendületet, motivációt adott, hogy elkezdtem visszamenőleg összegyűjteni az adatokat arról, hogy hol, mikor, milyen távolságban történt múló zárlat. Ezután folytattam a jelenségek körülményeinek rögzítését és minden helyszínre kimentem.”

 

A kutakodás feltárt néhány érdekes összefüggést: kiderült, hogy a múló zárlatok többsége (60–70 százaléka) hajnalban, napfelkeltekor jelentkezik. (A többi eset természeti okokra vezethető vissza: például villámcsapásra, madárfészekre, zúzmarára.) A hajnali jelenség leginkább tavasz elejétől a novemberi első fagyokig fordul elő, jellemzően réteken, szántásokon levő hálózatokon (tehát fa nem okozhatja). Lakott területen, illetve ott, ahol magas építmények találhatók, csak elvétve történik. A jelenséget megelőző napon az időjárás meleg, gyenge a szél vagy szélcsend van és az éjszaka felhőtlen. Szigetelőanyagtól (porcelán, üveg, kompozit) és fázisoktól (R, S, T) is független. A leggyakrabban érintett távvezetékszakaszok párhuzamosak a Balatonnal, és az oszlopoknak a tó felőli oldalán 50 százalékkal több az elfordulás. „A legtöbbet az Aszófő– Keszthely szakaszon találtam: 2006 és 2018 között több száz múló zárlatot – mondja Imre. – Nagyságrenddel ritkább a jelenség az E.ON többi ilyen típusú hálózatán, ám minden üzem területén előfordul.”

 

Már majdnem feladta

 

A rejtélyes „hajhúzó” – 60–100 ms és 10–20 kA nagyságú átíveléseket okozva – meglehetősen sok borsot tör az ügyfelek orra alá. „Egyrészt a termelő, szolgáltató és intézményi ügyfeleinknek leállást, újraindítás és üzemkiesést okoz, ami veszteséget jelent nekik. Másrészt a zárlatok az érintett berendezéseinket is nagyban megterhelik. A lakossági ügyfelek a jelenséget akkor érzékelik, amikor »pislant« egyet az izzó a lakásban” – magyarázza Imre, aki töretlen elszántsággal, újabb és újabb fegyvereket bevetve folytatta a vadászatot: „Először jelző fóliákat tettünk fel, és a madárfészkek lehulló ágainak felfogására terelőlapot alkalmaztunk. Az ívhúzószarvakra alumíniumfóliát helyeztünk, hogy annak eltűnése jelezze az ív bekövetkeztét. Ellenőriztem továbbá a hőmérsékletet, a szélerősséget és a széllökést minden releváns órában, de nem találtam összefüggéseket.”

 

Imre már épp kezdte elveszíteni a lendületét, amikor végre eljött a fordulópont. „Egy újabb eset kapcsán jeleztem az egyik központi diszpécserszolgálatos kollégámnak, hogy ezt a jelenséget egyébként már jó pár éve figyelem, és az addigi eredményeimet tartalmazó táblázatot is csatoltam.”

 

Imre maga lepődött meg a legjobban, amikor egy héttel később egy másik Pécsett dolgozó E.ON-os kollégától kapott jelzést: kiderült, hogy ők is elemezték a jelenséget, méghozzá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel együttműködve –, és két jellemző okot találtak. Egyrészt a szigetelők felületén évek alatt felgyülemlő szennyeződések (por, vas-oxid, korom stb.) vezető vagy félvezető réteget képezve elsősorban a hajnali órákban a para képződés miatt átívelést okozhatnak. A másik lehetséges magyarázat, hogy a szigetelők felületén megtapadnak a szálló pókok ökörnyálnak is nevezett szálai, azokon pedig a hőmérsékletváltozás hatására keletkező vízcseppek, és ez átíveléshez vezet.

 

Amikor felszáll a köd

 

Sikerült tehát nyakon csípni a valószínűsíthető (noha akaratlan) „bűnöst”: elsősorban a fiatal farkaspókokra jellemző, hogy kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre felkapaszkodva a szövőmirigyeik segítségével két-három méter hosszú szálat bocsátanak ki, amibe belekap a szél és így a pókok utazhatnak rajta, amíg a „járművük” fenn nem akad például egy fa csúcsán – vagy történetesen egy nagyfeszültségű oszlopon.

 

A pókok kikelési és vándorlási időszaka elsősorban márciusra és szeptemberre tehető – amikor Imre jellemzően a legtöbb zárlatot találta. „Ezzel a helyére került az utolsó puzzle-darabka is, és végre összeállt a kép!” – idézi fel az örömteli pillanatot Imre.

 

Azonban a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának egy munkatársa is megvizsgálta a mintákat, és a vizsgálat eredménye azt valószínűsítette, hogy a beküldött minták mégsem pókfonálból erednek. A szigetelőanyagról levett, ráégett minta ugyanis lemezes szerkezetű, nem pedig filamentózus jellegű, mint amilyen egy ép pókháló. Ez azonban még nem zárja ki a lehetőséget, hogy mégis a mobilis kis nyolclábú állatka a régóta kutatott elkövető. A következő időszak feladata, hogy egy kutatási projekt keretében rá tudjuk venni a pókokat, hogy szőjék be a laborban a szigetelőt. Ezután össze kell vetni az égett háló mikrostrukturális szerkezetét az érintett területen levő szigetelők felületéről vett mintával, amivel 100 százalékosan bebizonyítanánk ennek az évtizedek óta fennálló jelenségnek az okát.

 

Reméljük, hogy a pókok hajlandóak lesznek az együttműködésre, kollégánk azonban addig sem tétlenkedik: „Már megvan a fejemben a megoldás, a pókháló elleni védekezés, amivel nem várnám meg a laboratóriumi vizsgálat eredményét, hanem azzal párhuzamosan, kísérleti jelleggel egy szakaszon alkalmaznánk ezt az eszközt vagy eszközöket, hogy kiderüljön: valóban segít-e elkerülni ezeket az ügyfeleinket és bennünket is nagyon bosszantó pillanatnyi zárlatokat.”

 

Sok sikert és kitartást kívánunk kollégánknak!