A skandináv országok általában nem éppen az országaikban uralkodó hőségről ismertek (bár az elmúlt hetek 30 fok feletti hőmérsékleti értékei erre mintha rácáfolnának), Stockholmból egy meglepő hír érkezett egy merőben szokatlan megújuló energiaforrás hadrendbe állításáról. A lakosok testének melegéből próbálnak energiát termelni. És ez nem vicc.  A stockholmi vasútállomás Skandinávia legnagyobb közlekedési csomópontja, naponta 250.000 ingázó halad át rajta. A sok-sok utas által termelt hőt az állomások szellőzőrendszerei felfogják, és földalatti tartályokban vízmelegítésre használják. A vizet aztán a közeli irodák szellőzőrendszereibe vezetik át, amit egy 13 emeletes irodaépület energiaellátására használnak fel.

De nemcsak a skandinávok gondoltak erre, az angolokat is foglalkoztatja a dolog. Náluk sincs mindig ragyogó napsütés, aki járt már a szigetországban, az ismeri az ottani időjárás jellemzőit. Ha viszont utaztál már a londoni metrón, azt is biztos tudod, hogy milyen elviselhetetlenül meleg tud lenni odalent. London korábbi polgármestere, Boris Johnson fel is vetette, hogy a metróalagutakban termelődő és jelenleg teljesen kihasználatlan hőenergiát londoni háztartások fűtésére kellene felhasználni. Mit gondoltok, Budapesten is termelődik lakások vagy irodaépületek fűtésére használható felesleges hőenergia lent a metróban?

Ha azt mondod, hogy nem szereted a csokit, akkor nem hiszünk neked. Ki ne szeretné a csokit? Gondoltad volna viszont, hogy a csokoládégyárakban keletkező csokihulladékkal (már persze ha nem nasizták meg az összes maradékot a dolgozók) e-coli baktériumokat is lehet táplálni? A folyamat során hidrogén keletkezik, a hidrogén elégetésének pedig egyetlen melléktermék a víz, így ez bizonyítottan a világ legtisztább üzemanyaga! De ez még nem minden, a csoki még ennél is többet tud … A csokoládé tartalmazta zsír szintén bio-üzemanyaggá alakítható. Ez aztán többféle célra is használható, például adalékként, a járművek kibocsátásának a csökkentésére (általában kb. 20%-kal) vagy akár versenyautók hajtására és azoknak akár 200 km/óra sebességre való felgyorsítására.

Tudjuk, mit gondolsz most: egy ilyen vizenyős izének mi köze a megújuló energiához? A sötétben fénylő medúza, ami már önmagában is csodálatos látvány, olyan alkotórészeket tartalmaz, amelyet akár újfajta üzemanyagcellának is használhatnánk.

Nézzük a történet tudományos oldalát: a medúzák fényét a zöld, a tudományos életben általánosan GFP-ként (green flourescent protein) ismert fluoreszkáló fehérje adja. A Stockholmi Egyetem kutatócsapata ezt a zöld fluoreszkáló fehérjét alumínium elektródákra helyezte, majd azokat ultraibolya megvilágítás alá tette. Láss csodát: a fehérje elektronokat bocsátott ki, amelyek villamos áramot termelő áramkört alkottak. A medúzák annyira primitívnek számító élőlények, hogy még agyuk sincs, csak szétszórt idegsejtjeik, zöld fehérjéjük azonban mérhető mennyiségű áramot képes termelni! Ennek a jelentősége óriási lehet az orvostudományban: olyan nanoméretű eszközök áramellátására lehet majd nagyon jól használni, amelyek betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására az emberi szervezetbe juttatnak.

Az elmúlt évben az Európában üzembe helyezett energiatermelő berendezések 86 százaléka megújuló energiákra épül, és Magyarországon is évről évre megduplázódik a napelemes háztartási kiserőművek energiatermelő kapacitása.

Ha a csokit mégis inkább megennéd, a medúzákat pedig inkább meghagynád természetes élőhelyükön, az óceánok mélyén, a magyar megújuló energia sikertörténetének azonban te is része szeretnél lenni, akkor itt érdemes tovább olvasgatnod.